Még tartozom az utolsó kalandjaimmal ezen a furcsa, hideg csodaszigeten, amit már most nagyon hiányolok. 

Tehát a Ring roadról visszatérve már csak egy dolog volt, amit nagyon szerettem volna látni, mégpedig az izlandi Felvidék a sziget belsejében. Tele nagy hegyekkel és elképesztően cudar idővel, annyira hogy év közben nem is laknak ott.  Sajnos pénzünk és időnk már nem nagyon volt arra, hogy több napra ellátogassunk, de egy napra még pont sikerült bezsúfolni ezt a programot is. 

És hát mit ne mondjak, sokmindenre számítottam, de erre nem. Számítottam arra, hogy biztosabb hidegebb lesz, mint a partvidéken, de arra nem hogy hatalmas hó-, jég- és szélvihar fog minket várni június kellős közepén. Meg arra sem, hogy a szokásos túraútvonalat, amit kinéztünk nem fogjuk tudni folytatni, mert hatalmas hómező borítja. Meg arra sem, hogy a hegy tetejéről úgy kell leevickélni mint egy Everest-túlélőnek. És mégis megérte! Mert olyan festményhez illő táj borult elénk, amit sehol máshol nem lehet látni:

De azért mégiscsak jó volt hazajönni a "meleg" 12 fokba... És ezután nem sokkal már indult is a második kinti, egyben utolsó táborom Flúðir-ban, ami egy hatalmas nagy város kemény 818 lakossal. Itt pedig mindenféle fizikai munkákkal segítettünk ki (aminek sajnos sokszor kevés köze volt a környezetvédelemhez) a helyi kempingben és a város körül.

Az első két nap a közeli kis erdőcskében segítettünk (igen, vannak néha erdők még ha minimális méretűek is) a faágakat eltenni az útból, kis padokat lehelyezni különböző helyekre, és néha átkelőhelyet biztosítani, ha az út éppen túl sáros. 

Más napokon pedig a helyi kempingnél segítettünk ki, konténert festettünk (hogy miért, azt senki se tudja), túraútvonal-jelölőket (mi ennek a rendes neve?) barkácsoltunk és tettünk ki, és egy elhagyatott kis régi romos épületet alakítottunk át egy közösségi térré! - raklapokat festettünk, hogy bútorokként használhatóak legyenek, és virágokat ültettünk.

De ami az egészben a legeslegjobb volt, az az, hogy a házigazda egy elképesztően luxus házban szállásolt el minket, amit mostanáig nem tudunk, hogy érdemeltük meg. Elképesztően nagy, a gleccserfolyóra és gyönyörű tájra való kilátással, hatalmas térrel, jacuzzival (ami azért sajnos kicsit hüsi volt)... Szóval nem teltek rosszul az otthon töltött idők sem! A szabad reggeleinken kint a szabadban jógáztunk, a folyóra, hegyekre, napsütésre nézve, és háromszor is megmártóztunk az elképesztően hideg folyóban - márminthogy a többiek... Annyira hideg volt a víz, hogy én az első két alkalommal csak a lábfejemet tettem be, és amúgy kicsit elsunnyogtam, annyira csontig hatoló volt a hideg. De aztán harmadjára már sikerült rávennem magam - és hát kb. a szívverésem is elállt! Emellett pedig focimeccset is gyakran néztünk (mindig volt egy-egy érintett, a legjobb természetesen a francia-magyar meccs volt), vagy csak gyönyörködtünk a kilátásban.

Szóval ez után a tíz nap után fáradtan, de nagyon elégedetten tértünk haza Reykjavíkba.