Hæhæ!
Ezennel jelentkezem a lakókocsiból, ahol a következő egy hetet fogom tölteni! Mert ugyanis végrevégrevégre megtesszük a Ring roadot, más néven Hringvegur-t, ami az egész szigetet körbeölelő út, tele gyönyörű látnivalókkal.
De sajnos még ezekre a beszámolókra várnotok kell, mert természetesen teljes lemaradásban vagyok, még nem is írtam az elmúlt hetekről!
Tehát két hete szerveztem az első kinti táboromat Videy-n, egy kis szigeten Reykjavíkhoz nagyon közel. Mindössze három perc hajóval az út, de mégis teljes buboréknak érződik, teljesen elzárva a civilizációtól. A feladatunk a sziget előkészítése volt a turisták számára, ami nagyjából három dolgot takar: egy-két kisebb épület kitakarítása, elképesztő mennyiségű szemét összeszedése, és a kedvencem, az egész utat fedő madárkaki eltakarítása.
Szóval nem unatkoztunk, volt mit tenni bőven - és munka mellett kiélvezhettük, hogy mi vagyunk az egyetlenek ezen a szigeten, akik itt maradhatnak éjszakára is - a turistáknak haza kell menniük az utolsó hajóval, nincsen semmi kibérelhető ház. Amit amúgy egyáltalán nem értek, mert a legeslegjobb dolog ezen az egész szigeten a gyönyörűséges naplemente az óceán horizontján - amiről a szegény turisták teljesen lemaradnak, tekintve, hogy a naplemente éjfél körül történik.
Szóval szinte minden estét a naplementét nézve töltöttük, és felfedeztük a szigetet, ami teljesen a miénk volt - a madarakon kívül. Ezen a szigeten eredetileg laktak emberek, volt egy kis városka itt, de nem sokkal a második világháború előtt mindenki elköltözött és lakatlanná vált - és a madarak szigetévé vált (ez az egész történelem, amit sikerült kihámoznom a tengernyi ismeretterjesztő táblából, mert sajnálatos módon ezek az izlandiak valahogy egyáltalán nem értenek ahhoz, hogy kell az ismeretterjesztő szövegeket megfogalmazni, és az átlagos ember körülbelül a második mondat után elalszik benne). Úghogy bár mi voltunk csak a szigeten, mégis sokszor betolakodónak éreztük magunkat, megzavarva a madarak békéjét... Ráadásul ez a tojásrakó évszakban történt, szóval nem egyszer találtunk fészkeket tele tojásokkal, és vijjogó madármamákat a fejünk fölött. Vagy csak a szigeten sétálva kacsákat, ijedten szaladva-totyogva el tőlünk.
És ez az egész nekem kicsit a komfortónámból is kilépés, mert - szorri nem szorri - nem vagyok egy nagy állatbarát. De szerintem az elmúlt hetek alatt sokkal inkább közelebb kerültem az állatokhoz - még egy lecke Izlandról.
Valamint ezen a szigeten található a híres (? én még nem hallottam erről a tábor előtt, de biztos az) Imagine Peace torony, amit Yoko Ono csináltatott John Lennon emlékezetére. Egy ilyen kis fehér cuccocska, ami az év bizonyos részeiben (John Lennon születési és halálozási dátuma között, meg valamikor máskor is) neonfénnyel világít, valamint 25 nyelven rajta van az Imagine Peace felirat - ez mondjuk nagyon vicces, mert a magyar rajta van, de például szlovák, szlovén, vagy észt nincsen - nem tudom, hogy ezt hogy döntötték el, ráadásul lenne hely még rengeteg más nyelvnek is, de hát mindegy.
Itt van a sziget elhelyezkedése, és még pár kép:
